2015. február 14., szombat

#JenNaplója: Valentin-nap Pán Péterrel



14. 02. 2015. 14:56


Drága Naplóm!
BOLDOG VALENTIN-NAPOT!!! Hahaha... Igazából nem értem, miért van ez a nagy hűhó. Ha valaki szeret valakit, az nem csak ezen az egy napon fogja, és az év minden egyes napján kimutatja. Bár ez nincs törvénybe vésve... Ma inkább hozzád fordulok, mint az olvasóimhoz, mert teljesen biztos vagyok benne, hogy te nem teszel fel "Kivel töltöd ezt a csodálatos szerelmes napot?", vagy "Te is elmész étterembe egy jóképű fiúval?"- féle kérdéseket. Na, jó... nem kérdezed, de ettől függetlenül megbízom benned annyira, hogy elmondom a válaszomat. Kérlek, ne légy féltékeny, de most is ugyanúgy, mint az elmúlt éveimben, örök szerelmemmel, Pán Péterrel töltöm ezt a napot. Ülünk a szobámban, forró csokoládét kortyolunk, szívecske alakú sütikkel etetjük egymást, és megnézzük a Titanicot. Viccet félretéve, tényleg ezt fogom tenni azzal a csekély különbséggel, hogy magamat etetem, és a Titanic előtt egy Pán Péter maratont tartok, amíg anyáék valami mást csinálnak lent. 
Péter az álompasim, komolyan! Kiskorom óta belé vagyok zúgva, nem is kell nekem más!
Natasha jól elvan Daniellel, akivel egy romantikus londoni sétát tesznek, és egy ötcsillagos szállodában hajtják álomra a fejüket, miután a szálloda éttermében jóllaktak a háromfogásos vacsorával (bruschetta, sült homár és sajttorta leöblítve egy üveg pezsgővel), és megtornáztatták az ágyat. Amint mondtam, Péterrel mi milliószor jobban érezzük majd magunkat. Nem kell ide fényűzés, csak egy ember, akit szeretsz, és akivel bármikor jól tudod érezni magad.
Sokan az egész napot zokogással töltik, mert a legjobb barátaikkal ellentétben nem élvezhetik ki úgy ezt a napot, mint az a rengeteg híresség a tévében, akik mutogatják, hogy milyen szerencsések, mert nekik van kit átölelni. Ha módomban állna, szívesen közölném velük, hogy ez nem szerencse, hanem áldás, amit jól meg kéne becsülniük ahelyett, hogy bánatossá és alsóbbrendűvé teszik a szentimentális lelkű személyeket. Ezért sem szeretem igazán ezt az "ünnepet"... a Szerelmet viszont annál inkább!
Péter az előbb el akart venni téged, kedves Naplóm, hogy csak vele foglalkozzak (ilyenkor bújik elő a bájos mosolyú fiúnak az önzősége és állandó féltékenysége.), de nem adtalak neki, és azt mondtam, ha igazán szeret engem, akkor megengedi, hogy együtt maradjunk!
Kompromisszumot kötöttünk, mert ő mindig szeret rámutatni, milyen nagyszerű is ő, még akkor is, ha nincs igaza (de igaza van!). Megállapodtunk abban, hogy ha most elteszlek a párnám alá, akkor megtarthatlak és a Titanicon kívül a Csillagainkban a hibát is megnézzük. Az én kérésem az volt, hogy még levéshessem a kedvenc versemet William James Butler-től.

Ha ősz leszel s öreg, s lehúz az álom, 
s a tűznél bóbiskolsz, vedd le e könyvet, 
lapozgasd, álmodozz csak régi, könnyed 
pillantásodról: visszfény volt az árnyon. 

Hányan szerették jó kedved sugárát, 
s imádták hű vagy hamis szerelemmel, 
de én zarándok lelkedet szerettem 
és változó arcod szomorúságát. 

S az izzó kandalló-rácshoz hajolva, 
suttogd, kicsit fájón: hogy elszökött 
a Szerelem, suhan a hegy fölött, 
s elrejti arcát fátylas csillagokba.

                                                                                                               Jen x

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése